Meglepett az írásod! Eddig azt hittem, talán nincs is, aki látja a valóságot. Rosszkedvünk indokolt: nyomát sem látom Magyarországon annak a politikai erőnek, amely képes volna kivezetni bennünket a válságból. Nem csak a válságból, azt megelőzően sem voltak képesek az ország érdekeit felismerni és annak megfelelően cselekedni. Orbán ...nem is gondolja, hogy nem az eladósodás a legnagyobb probléma, hanem az, hogy gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá váltunk. A villanyt, a gázt külföldi, multinacionális vállalkozások szállítják, akik egyik percről a másikra megszüntethetik az energiaellátást, az élelmiszerboltok 80%-a óriási méretű bevásárló központ, idegenek töltik fel áruval, idegenek látják el a magyar lakosságot élelmiszerrel. Ha becsuknak, egy hét alatt éhen halunk.
A magyarországi termelés nem éri el az önellátáshoz szükséges mennyiség felét, harmadát sem. Megszűnt a háztáji gazdálkodás, azt láthatod, hogy a legszegényebb településen a munkanélküliség 100%, éheznek, nyomorognak, de csak elvétve találkozol a házak mögött konyhakerttel, veteményessel. A ház körüli állattartás megszűnt.
Én a felnőttkorom első hét évét külföldön éltem meg, csak 27 éves koromban szembesültem az u.n. „szocializmussal”, meg is állapítottam, hogy napjai meg vannak számlálva. Mégis értetlenül álltam az előtt, ahogy a rendszerváltást követően az új hatalom még az emlékét is megpróbálta letagadni, és ez az ostobaság a mai napig tart. Éveket töltöttem azzal, hogy megfejtsem: miért létezhetett hosszú ideig a világ egy hatodán, 40 évig Magyarországon. Ha volt létjogosultsága miért volt szükségszerű a bukása, mi lesz a sorsa az ideológiának, a gazdasági szerkezetnek?
A 2008-ban kezdődő válság (igaz kétévi munka után) hozta el a dilemma megoldását. Teóriámat egyszerű, mindenki számára érthető formában „Az adósságválság elmélete” című írásomban közzétettem (http:// kaleidoscop-001.blog.hu/2011/ 12/20/az_adossagvalsag_elmelete).
Igaz, ez egy erősen karcsúsított leírás, a téma teljes kidolgozása éveket vehet igénybe. De a lényeg az, hogy nem csak a szocialista, hanem a kapitalista gazdasági modell bukása is szükségszerű. A szocialista modell ugyanis – megfelelő érdekeltségi rendszer nélkül – nem képes a fennmaradásához szükséges fejlődésre, megújulásra. A kapitalista modell pedig éppen napjainkban válik áldozatává egy közgazdasági anomáliának: a gazdasági hatékonyság és a társadalmi haszon ellentmondásának.
Úgy látom, a válság valódi okát nem csak a magyar politikusok, hanem a világ vezető nagyhatalmainak politikusai, gazdasági szakemberei sem képesek, vagy hajlandók felismerni. Ez azt jelenti, hogy a válság elhúzódó, és időnként visszatérő lesz, amire a kis országok – köztük Magyarország is – rámennek. Lenne megoldás, egy új, duális gazdasági modell, de az ország megmentése – érdeklődés hiányában – elmarad!
Tisztelettel:
Majoros László
A magyarországi termelés nem éri el az önellátáshoz szükséges mennyiség felét, harmadát sem. Megszűnt a háztáji gazdálkodás, azt láthatod, hogy a legszegényebb településen a munkanélküliség 100%, éheznek, nyomorognak, de csak elvétve találkozol a házak mögött konyhakerttel, veteményessel. A ház körüli állattartás megszűnt.
Én a felnőttkorom első hét évét külföldön éltem meg, csak 27 éves koromban szembesültem az u.n. „szocializmussal”, meg is állapítottam, hogy napjai meg vannak számlálva. Mégis értetlenül álltam az előtt, ahogy a rendszerváltást követően az új hatalom még az emlékét is megpróbálta letagadni, és ez az ostobaság a mai napig tart. Éveket töltöttem azzal, hogy megfejtsem: miért létezhetett hosszú ideig a világ egy hatodán, 40 évig Magyarországon. Ha volt létjogosultsága miért volt szükségszerű a bukása, mi lesz a sorsa az ideológiának, a gazdasági szerkezetnek?
A 2008-ban kezdődő válság (igaz kétévi munka után) hozta el a dilemma megoldását. Teóriámat egyszerű, mindenki számára érthető formában „Az adósságválság elmélete” című írásomban közzétettem (http://
Igaz, ez egy erősen karcsúsított leírás, a téma teljes kidolgozása éveket vehet igénybe. De a lényeg az, hogy nem csak a szocialista, hanem a kapitalista gazdasági modell bukása is szükségszerű. A szocialista modell ugyanis – megfelelő érdekeltségi rendszer nélkül – nem képes a fennmaradásához szükséges fejlődésre, megújulásra. A kapitalista modell pedig éppen napjainkban válik áldozatává egy közgazdasági anomáliának: a gazdasági hatékonyság és a társadalmi haszon ellentmondásának.
Úgy látom, a válság valódi okát nem csak a magyar politikusok, hanem a világ vezető nagyhatalmainak politikusai, gazdasági szakemberei sem képesek, vagy hajlandók felismerni. Ez azt jelenti, hogy a válság elhúzódó, és időnként visszatérő lesz, amire a kis országok – köztük Magyarország is – rámennek. Lenne megoldás, egy új, duális gazdasági modell, de az ország megmentése – érdeklődés hiányában – elmarad!
Tisztelettel:
Majoros László