Mert nem tudunk rájönni, hogy az ország irányításától az alkalmatlan, primitív önjelölteket éppúgy távol kell tartani, mint a gátlástalan, kétes erkölcsű keresztapákat.
Közismert esetekről, de bizonyítottság hiányában meg nem nevezhető személyekről van szó. Nem vitatott, hogy melyik politikai közösséghez kötődnek, ez meg is határozza ennek a pártnak a kollektív erkölcsét, hitelességét.
Pedig rájuk (is) igen nagy szükség volna!
Legfőképpen azért, mert jól látható, hogy akik a közszereplők közül a legmarkánsabban és a leghatékonyabban képviselik a népi elégedetlenséget, a felelős ellenzéki magatartást, azok nagy többségben baloldali kötődésűek, ez a facebook figyelmes áttekintésével egyértelműen megállapítható. Fontos tehát, hogy legyen olyan baloldali párt, amelynek erkölcsi tartásához nem fér kétség, amely képes felsorakoztatni maga mögött a politikai, közéleti tapasztalattal, gyakorlattal bíró ismert és hiteles közszereplőket.
Azt sem akarjuk elfogadni, hogy nem csak a személyek, hanem a pártok alkalmasságát is nagyon alaposan meg kell fontolnunk. Hiszen jól ismert jelenség, hogy az esetek többségében a lakosság nem személyre, hanem pártra adja szavazatát, esetenként szélsőségesen alkalmatlan jelöltet támogatva (ld. Esztergom). A jelölt alkalmassága tehát a párt felelőssége. És ebből a szempontból a Fidesz nagyon rosszul áll! De mitől is állna jobban?
Hol van a Fideszben olyan felső irányító réteg, amely képes volna ország-építő programot, és az ehhez szükséges, a társadalmat integráló ideológiát kialakítani?
Egyébként, nagyon hiányzik ez az ideológia!
A rendszerváltás óta hiányzik, mert sem az utódpárt, sem a rendszerváltó pártok nem tudták pótolni az előző rendszer filozófiai alapjait (amelyet olyan – az akkori ellentáborban is – elismert személyek raktak össze, mint például Lukács György). Az elmúlt húsz éven meglátszott ennek hiánya, ez az oka annak, hogy a nemzet sodródik, szinte minden negyedik évben irányt vált. Nincs, ami mellett az ország felzárkózhatna, ezért a választók azt keresik, ami ellen összefoghatnak.
Még egy tanulsága van a Fidesz ámokfutásának: az alkalmasság mellett elengedhetetlen követelmény a tapasztalat, amit csak a fokozatosság útján, lépcsőfokonként lehet megszerezni.
Az, aki előzmények és tapasztalat nélkül, egyből a csúcsra kerül, még akkor is kockázatos eleme az országot irányító politikai gépezetnek, ha egyébként rendelkezik az ehhez szükséges képességgel. És minél magasabb csúcsra kerül, annál nagyobb a kockázat!
Persze, ha a hatalmi koncentráció képviselőinek legfőbb célja a személyes ambíciók kiélése a felelősség vállalása nélkül, akkor az alkalmatlan vezető ideális választás. Erre a történelemben sokszor láthattunk példát, és ma is fenyeget ez a veszély például Észak-Koreában. Messzebbről jobban látjuk ennek életveszélyes kockázatát, mint itthon, a saját portánkon!
De ha létre jön az ország irányítására alkalmas politikai erő, akár a baloldal megtisztulásával, hitelességének visszaszerzésével, akár új polgári szerveződéssel (de leginkább a kettő kombinációjával), annak fedhetetlen, köztiszteletben álló, tapasztalt és hiteles vezetővel kell rendelkeznie!
És még valami!
A politikai csúcsszervezetek élén álló személynek nem az a feladata, hogy meghatározza a párt ideológiáját és kijelölje a nemzet útját, hanem, hogy képviselje és a tömegek felé közvetítse azt! Ha ezzel nincs tisztában, akkor fennáll a diktatúra kialakulásának veszélye.
Vajon rendelkezik a magyar baloldal erre alkalmas, megfelelő tekintéllyel bíró, karizmatikus személlyel? Ez nem új kérdés. A ’70-es években már valaki megfogalmazta, meg is kérdezte:
„Mondd, te kit választanál?”
